|
Településünk
az Árpád-házi királyok idejében keletkezett, melynek
emlékét a falu alatt fekvő korabeli nagy temető őrzi. Az
oklevelek szerint az 1270-es években a falu birtokosa
a Zud nemzetségből való Bikkfiai Jakab fia, Simon volt.
A
XIV. században a falunak már sáncokkal megerősített földvára
volt, melynek a közeli patak, a Takta adott nevet /Takta-földvár/
A
középkori Taktaszadát 1567-ben a török teljesen elpusztította,
de a visszatérő jobbágyok újra felépítették kedves falujukat,
melynek létéről az 1620-ból való levéltári adatok
is beszámolnak.
A
szadai jobbágyok közül sokan harcoltak Rákóczi zászlaja
alatt, ezért a szabadságért való küzdelmek elfojtása után
a császári csapatok megtorlása sem maradt el, így 1711 után
a falu ismét teljesen elpusztult. Ám néhány év múlva a szadaiak
követték őseik példáját és már 1717-ben újabb falu született
a többször is megsemmisült község helyén. A falu és határa
ekkor a király és az Andrássy grófok birtoka volt, akik
kedvezményekkel is igyekeztek letelepíteni a harcok idején
pusztává lett község helyére érkezőket.
1831-ben
a faluban kolera pusztított, aminek 41 helybéli esett
áldozatul.
1848-ban a szadaiak nagy lelkesedéssel fogadták a
forradalom hírét és sokan beálltak innen katonának a forradalom
honvédseregébe. A bukás után ismét nehéz lett az élet a
községben, ahol 1855-ben ismét megjelent a kolera,
37 áldozatot szedve, majd 1862-ben marhavész tört a
falu szarvasmarha állományára. A fokozódó nélkülözés miatt
megindult a kivándorlás Amerikába, mások a szomszédos
birtokokon igyekeztek munkát találni zsellérként, cselédként,
vagy napszámosként.
Amint a falut elérte az épülő vasút, többen indultak a megye
városaiba és a szomszédos Szerencs cukorgyárába dolgozni.
Az
első világháborúban számos szadai férfit soroztak be a hadseregbe
és vittek ki a frontra. Sokuk soha többé nem tért vissza
falujukba. 1919-ben a községben direktórium alakult
és várták, hogy tényleg megvalósuljon az ígért földosztás.
Ám e helyett hamarosan román megszállás alá került a község.
Valamit segített később az itteni gazdálkodóknak a Nagyatádiféle
földreform, amelynek során sokan jutottak 1-2 holdas parcellákhoz.
A falu zsellérei ekkor többnyire a cukorgyárhoz tartozó
földeken dolgoztak. Az 1930-as évek elejének gazdasági válsága
idején sok kisparaszt ment tönkre a faluban.
1945-ben
a községben közel 1000 hold földet osztottak ki. 1947-ben
helyreállították a felrobbantott Takta-hidat, és állami
kezelésbe került a község addig felekezeti iskolája.
1949-ben
vezették be a villanyt. 1950-ben mozi kezdte
meg működését a faluban. Az 50-es években a jó minőségű
földeken gazdálkodó parasztok között még nem volt vonzó
a tsz- szervezés gondolata, emiatt itt csak az 1960-as
évek elején alakult meg a tsz. A jó közlekedési helyzetű
községből később a fiatalok mind nagyobb hányada ingázott
Szerencs és Miskolc ipari munkahelyeire, miközben az agrár
szektorban munkát vállalók átlag életkora mind magasabb
lett, a falu mezőgazdasági népessége az 1980-as évekre fokozatosan
elöregedett.
Községünk népessége 1960 és 1980 között mérsékelten
fogyott, azt követően stabilizálódott. Az 1990-es
évek elején a falu lakossága figyelemre méltó mértékben
megfiatalodott.
|
