Eddigi látogatók
száma:

588685

 
Testvértelepülések

 

  Településtörténet

Településünk az Árpád-házi királyok idejében keletkezett, melynek emlékét a falu alatt fekvő korabeli nagy temető őrzi. Az oklevelek szerint az 1270-es években a falu birtokosa a Zud nemzetségből való Bikkfiai Jakab fia, Simon volt.

A XIV. században a falunak már sáncokkal megerősített földvára volt, melynek a közeli patak, a Takta adott nevet /Takta-földvár/

A középkori Taktaszadát 1567-ben a török teljesen elpusztította, de a visszatérő jobbágyok újra felépítették kedves falujukat, melynek létéről az 1620-ból való levéltári adatok is beszámolnak.

A szadai jobbágyok közül sokan harcoltak Rákóczi zászlaja alatt, ezért a szabadságért való küzdelmek elfojtása után a császári csapatok megtorlása sem maradt el, így 1711 után a falu ismét teljesen elpusztult. Ám néhány év múlva a szadaiak követték őseik példáját és már 1717-ben újabb falu született a többször is megsemmisült község helyén. A falu és határa ekkor a király és az Andrássy grófok birtoka volt, akik kedvezményekkel is igyekeztek letelepíteni a harcok idején pusztává lett község helyére érkezőket.

1831-ben a faluban kolera pusztított, aminek 41 helybéli esett áldozatul.
1848-ban a szadaiak nagy lelkesedéssel fogadták a forradalom hírét és sokan beálltak innen katonának a forradalom honvédseregébe. A bukás után ismét nehéz lett az élet a községben, ahol 1855-ben ismét megjelent a kolera, 37 áldozatot szedve, majd 1862-ben marhavész tört a falu szarvasmarha állományára. A fokozódó nélkülözés miatt megindult a kivándorlás Amerikába, mások a szomszédos birtokokon igyekeztek munkát találni zsellérként, cselédként, vagy napszámosként.
Amint a falut elérte az épülő vasút, többen indultak a megye városaiba és a szomszédos Szerencs cukorgyárába dolgozni.

Az első világháborúban számos szadai férfit soroztak be a hadseregbe és vittek ki a frontra. Sokuk soha többé nem tért vissza falujukba. 1919-ben a községben direktórium alakult és várták, hogy tényleg megvalósuljon az ígért földosztás. Ám e helyett hamarosan román megszállás alá került a község. Valamit segített később az itteni gazdálkodóknak a Nagyatádiféle földreform, amelynek során sokan jutottak 1-2 holdas parcellákhoz. A falu zsellérei ekkor többnyire a cukorgyárhoz tartozó földeken dolgoztak. Az 1930-as évek elejének gazdasági válsága idején sok kisparaszt ment tönkre a faluban.

1945-ben a községben közel 1000 hold földet osztottak ki. 1947-ben helyreállították a felrobbantott Takta-hidat, és állami kezelésbe került a község addig felekezeti iskolája.

1949-ben vezették be a villanyt. 1950-ben mozi kezdte meg működését a faluban. Az 50-es években a jó minőségű földeken gazdálkodó parasztok között még nem volt vonzó a tsz- szervezés gondolata, emiatt itt csak az 1960-as évek elején alakult meg a tsz. A jó közlekedési helyzetű községből később a fiatalok mind nagyobb hányada ingázott Szerencs és Miskolc ipari munkahelyeire, miközben az agrár szektorban munkát vállalók átlag életkora mind magasabb lett, a falu mezőgazdasági népessége az 1980-as évekre fokozatosan elöregedett.
Községünk népessége 1960 és 1980 között mérsékelten fogyott, azt követően stabilizálódott. Az 1990-es évek elején a falu lakossága figyelemre méltó mértékben megfiatalodott.

 

Lap teteje»

 


Filep András
polgármester

Pávakör első CD-je

Dalok a Cd-ről:
1.
A Takta partján
2.
Szerelmes dalok

 

© 2002-2017 Minden jog fenntartva! Me-NET Student Kft. Miskolc
A weboldalak tartalmának, képeinek másodközlése, felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges.